Vadászati Információs Portál
Vadászati Információs Portál
TÁMOGATÓINK

NATURHUN

 

 

 
>
 
Ma ilyen a hold


Hold fázis
 

 
Vadászkultúra

Itt elérhető az oldal kulturális melléklete:

 
Felhasználóknak
 
Vélemények
 
Információk
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Statisztika

Google PageRank

STATISZTIKÁK

 
C.I.C.
 
 
 
 
 
Saját e-mail
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
SZAKMAI CIKKEK
SZAKMAI CIKKEK : Az élőhely és a vadgazdálkodási gyakorlat átalakításának vadállományra gyakorolt hatásai a gerendási Széchenyi Zsigmond Vt.te

Az élőhely és a vadgazdálkodási gyakorlat átalakításának vadállományra gyakorolt hatásai a gerendási Széchenyi Zsigmond Vt.te

Farkas László  2017.10.02. 13:56


A Széchenyi Zs.Vadásztársaság 4277 ha nettó vadászterületen gazdálkodik, zömében Gerendás,Békés megyei község önkormányzati területén. 


 Az Ős-Maros hordalékkúpján elterülő földterületek kiváló termőképességű, magas humusztartalmú, igazi „zsíros fekete földek”, amelyek átlagos Aranykorona értéke 40 felett van ha-onként. Ez a mezőgazdaság szempontjából alapvető adottság lényegében meghatározta a gazdálkodási módot: a tanyavilág teljes megszűnésével a 70-es évek végére kialakult a nagytáblás, un. „intenzív művelésű mezőgazdaság.” Nálunk is ugyanaz játszódott le, mint az Alföld szinte teljes területén: minden talpalatnyi földet beműveltek, a tanyákat illetve a tanyahelyeket eltüntették, az ide vezető dűlőutakat megszüntették, az árnyékot adó fákat kivágták.

Igazi „kultúrsivatagot” sikerült a gazdászoknak létrehozni… Külön gond nálunk, hogy nincsen sem természetes sem mesterséges vízfolyás,tó, vízzel feltöltött meliorációs csatorna a területen és egy-egy  aszályos év - mint pl. az idei! - hatása alapjaiban rengeti meg a vadállományt! A vadászterületünk az adottságai miatt soha nem tartozott Békés megye legjobb területei közé: a terítékadatok alapján a megyei rangsorban hátulról az ötödik- hatodik voltunk és évről - évre, szinte már szokásosan szembenéztünk a súlyos pénztelenséggel, a napi anyagi gondokkal. Ugyanazt a (mai divatos szóval nevezzük ORTODOX…) gazdálkodási módot folytattuk 1999-ig, mint a Vadásztársaságok zöme akkor, és valószínűleg még jelenleg is sokan: tavasszal vártuk a jó agancsfelrakást, a nem válogatós fizető vendéget, hiszen az évente terítékre került 10-15 db őzbak bevétele volt az egész éves gazdálkodás alapja. Ebből a pénzből vásároltuk a napos, majd később az előnevelt fácáncsirkét. A vadőr/ök egész évben nevelgették a fácáncsirkét, amelynek ELSŐ vadászatára már minden Tag hetekkel előtte készült. Ha sikerült olasz apróvad vadászokat találni, akkor a kasszát némileg feltöltöttük, majd jöhetett az idényenként 14-16 tagi vadásznap, amely alatt a területet szisztematikus alapossággal keresztbe-kasul, többször is megvadásztuk. Három-négy nap megpróbálkoztunk még az élőnyúl befogással is, hiszen júniusig - a következő évi őzbak bevételig! - ki kellett tartani a pénzünknek.

A gazdálkodás zömében az őzbakra alapozódott, az apróvadállomány a rossz élőhely miatt szinte csak vegetált, nem gyarapodott - még számára kedvező időjárási viszonyok esetén sem! 1999-ben aztán gondoltunk egy merészet: fejezzük be a fácán mesterséges nevelését, a kibocsájtást és az így felszabaduló pénzt - akkor kb.2-3 Millió Ft-ot - teljes mértékben fordítsuk az élőhely fejlesztésére. (nevezzük ezt is a mai divatos szóval UNORTODOX gazdálkodásnak…)    Ez az élőhely-fejlesztés elsősorban vadföldek mozaikszerű megvásárlására, azok beerdősítésére, kútfúrásra, sózók, etetők készítésére, az apróvadállomány természetes szaporodó helyének bővítésére szolgáljon. A kiinduló cél az volt, hogy a bevételünk jelentős része ne az őzbakból származzon, hanem az élőnyúl eladásából, a vadfácán állományára pedig kizárólag a tagság vadásszon. Mint minden újdonságot, ezt sem volt könnyű „átvinni a Vadásztársasági demokrácián”, de hála Istennek sikerült! Vessünk egy pillantást a Vadásztársaság 1997-es területére, térképére.

Látható, hogy akkor összesen kettő db, kb. 4 ha területű saját telepítésű erdőcskét , 4 db kutat,  pár db apróvad etetőt és tíz db félkész nagyvad etetőt találtunk akkor a területen, a revír vadgazdálkodást szolgáló berendezésekkel való ellátottsága - fogalmazzunk finoman - elég vérszegény volt!Majdnem 20 éven át folytattuk a földvásárlást és azt hiszem ez a folyamat mára már teljesen megállt - manapság lehetetlen termőföldet venni : egyrészt nincsen eladó, másrészt csillagászati ára lett,harmadsorban a törvényi szigorítások hatására az  életvitelszerűen földet művelők vásárlásai sem lettek egyszerűbbek…   Már a  kezdetektől, minden irányból kaptuk a máshol megoldhatatlannak tűnő feladatra vonatkoztatott kérdést: „ hogyan vásárolhattok Ti földet,hiszen egy Vadásztársaság nem jogosult erre?”  Ez így is volt, nálunk sem a Vadásztársaság vásárolta a földeket, hanem a Vadásztársaságnak a tagjai. A Vadásztársaság ezekre a földekre haszonélvezeti jogot alapított és ennek fejében átadta a tulajdonos részére a vételárral megegyező pénzt. Igaz, ma már ezt a haszonélvezeti jogot is eltörölte az új Földtörvény, ám mivel ez az egész vásárlás teljesen bizalmi alapon működött nálunk, ezért ezen  földek felett ma is a Vadásztársaság rendelkezik.  A fokozatosan, évről-évre vásárolt földdarabok felén általában azonnal fákat ültettünk, másik felén pedig lucernát telepítettünk.

 Nagyon fontos az,hogy a vadföldjeinkbe telepített lucernáinkat minden évben először csak július közepén-végén szoktuk lekaszálni,azaz nem a termelés a célunk,hanem a fészkelő/fialó helyek számának a növelése és a nyugodt,biztonságos költés,fialás segítése! Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy ma már a bevételünkből gond nélkül meg tudjuk vásárolni a téli vadetetéshez szükséges tápot, szénát, kukoricát stb.- nem szorulunk rá a takarmánytermelésre!  Majd mindegyik vadföldön kutat is fúrtunk és 5-10 m3-es itató gödröket, etetőket, sózót csináltunk.  Csak érdekességként említem meg, hogy a föld ára a kezdetekben - 1998-ban -  2000-3000 Ft volt Ak-ként. Ez ma már eléri a százezer Ft-ot, azaz majdnem az ötvenszeresére(!) ment fel a föld ára nálunk és ennek még nincsen vége…. Fontosnak tartom elmondani, hogy az erdőcskéinket minden szempontból legalizáltuk és a Földhivatali tulajdoni lapokon jelenleg  „ szabad rendelkezésű erdőként” szerepelnek. Összesen 1600 Ak értékű az a földterület, amit vásároltunk, látható, hogy az élőhely közvetlen, maradandó átalakításán túl a földvásárlás befektetésnek is nagyszerű volt!  A vadászterületünk jelenlegi erdősültségi és a vadgazdálkodást szolgáló berendezésekkel, eszközökkel történő ellátottsága a  5.sz.képen:Térkép 3. látható.

  

 Jelenleg  17 db kb. 33ha területű saját telepítésű erdőnk,13 db kb. 9 ha területű művelt vadföldünk van, az ivóvizet 18 db kút

szolgáltatja  8 db  kibetonozott

        

 és 7 db hagyományos fóliázott itatógödörbe. Ezen kívül a területen keresztül ívelő, de állandóan száraz csatornákban még 8 db kézzel ásott itatógödör is található, amelyek a természetes csapadékot normális vízellátottságú években egész évben megtartják, sajnos az ilyen száraz nyarakon, mint az idei már teljesen kiszáradnak. Jelenleg 240 ha-onként van egy db fúrt kutunk, de még a kútfúrásokat nem fejeztük be! A sózók száma: 66 db,

       

 az apró és nagyvadetetők száma: 50db.

           

 Az élőhely átalakításának ezek voltak a legfontosabb mozzanatai. Természetesen ezt az átalakítási munkát soha nem lehet, és mi sem fogjuk befejezni. Az alapvető élőhelyfejlesztési feladatokat a további földvásárlás megszűnése miatt nem tudjuk folytatni, de javítani, átalakítani, finomítani, egyszerűsíteni minden évben kell, hiszen a vadállomány - ahogy majd látni fogjuk a számokból - meghálálja! Nagyon fontosnak tartom kihangsúlyozni azt, hogy egy, a mi területünknél jobb adottságú vadászterületen sokkal kevesebb munkával jelentősen javítható az élőhely és komoly vadállománynövekedés  érhető el egy adott időszakon belül is!  

Az élet már nagyon sokszor bebizonyította, hogy egy-egy ragyogó ötlet, elképzelés, tudományos vizsgálati eredmény semmit, de semmit sem ér, ha a gyakorlatba nem tudjuk megfelelő módon átültetni. Tapasztalatom szerint az élőhelyet, a vadászterületet sokkal könnyebb volt javítani, átalakítani, mint az itt élő emberek, a saját vadásztársaim gondolkodását, valamiről vallott nézeteit, szokásait módosítani, az új elképzelésekhez a támogatást megkérni és megszerezni. Főleg, ha az újítás már meglévő, szerzett jogok csorbításával, netán kevesebb vadászati lehetőséggel járó átalakítással járt! Nem volt könnyű, de sikerült az első legfontosabb kérdésben a Társaságon belül konszenzusra jutnunk: nevezetesen a vadásznapok számát /a vadászati nyomást minden esetben a vadfácán éves szaporulatának ismeretében a hivatásos vadászok javaslata alapján szeptember hónapban határozzuk meg. Gondoljanak csak bele: eddig 14-16 vadásznap volt egy idényben, ami aztán, ha jó volt a fácánszaporulat, akkor 8-9 -re csökkent, ellenben ha esős, rossz év járta, akkor csupán egy-két vadászati napot tartottunk! Igaz, hogy 50-60 kakasos napi teríték alatt nem sok vadásznapunk volt, de nem kevés beszélgetésbe telt, mire hozzászoktunk a változáshoz!

Ebből a szempontból nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a Vadásztársaságunk 20 tagja 13 családból „áll össze”, azaz 7 vadász már a mi saját gyerekünk, az átlag életkor 39 év és 7 főnek van felső vagy középfokú vadászati végzettsége - valamivel könnyebb így egy új elképzeléshez a szükséges támogatást megszerezni! Persze azért a legfontosabb alapelvet továbbra is szem előtt tartjuk: „ a szakmában nincsen demokrácia!”  A Vadásztársaság tagjai minden további nélkül, szabadon, demokratikusan dönthetnek arról, hogy mi legyen a vadászat utáni vacsora menüje, legyen-e idényzáró vadászbál, hány lövészversenyt tartsunk egy évben: egyet vagy kettőt? Arról azonban nincsen vita, hogy hány vadásznap legyen egy idényben, a tagi őzbak kilövési jogosultságot ne a munkavégzéshez kössük, az élőnyúl befogást vagy a vadásztatást preferáljuk a hasznosítás során, hová építsünk új etetőket, fúrjunk új kutakat, készítsünk itatógödröket, vásároljunk-e télen őztápot vagy ne. Ezek teljesen szakmai jellegű kérdések és az ilyen jellegű kérdésekben a hivatásos vadászok véleménye a döntő: az Elnökség vagy a Vadászmester a vadőrök véleményét azt mondhatom, hogy 100 %- ban elfogadja! A vadgazdálkodási gyakorlat átalakításának ez a kezdete, a kulcsa, a legfontosabb eleme :  nevezetesen a hivatásos vadászok! Mivel a szakmai feladatokat nálunk is, a területet és a vadállományt alaposan ismerő, önálló munkavégzésre képes és jogosult hivatásos vadászok látják el, nincs arra okunk, hogy ezen a gyakorlaton változtassunk! Annál is inkább, mert az eredmények jönnek, az előrejelzéseik, megfigyeléseik helytállóak, munkájuk mindenhol látható! A kezdetekkor nehéz volt eldönteni, hogy melyik utat válasszuk: vegyünk fel egy képzett vadőrt alacsony fizetésért, határozzuk meg neki a feladatokat, tűzzünk ki célokat, majd a jelentkező eredmények után adjunk majd magasabb fizetést- ez volt az egyik út. Mi a másik utat választottuk: az akkori helyzetben a lehető legmagasabb alapfizetés mellett mozgóbérként még a Vadásztársaság teljes évi nettó árbevételének  10 %-át is hozzátettük, azaz egy magasabb fizetést garantáltunk. Ennek - gyakorlatilag - nincsen felső határa, hiszen a bevételünk - a munkavégzésük eredményeként - folyamatosan emelkedett, ezáltal az ő fizetésük is folyamatosan nőtt - mindenki számára adott a motiváció! Jelenleg azt gondolom, nem sok helyen keresnek a hivatásos vadászok havonta nettó 300 ezer Ft közelében, amihez még párosul a munkaruha, a szolgálati motor és autó korlátlan km futással, korlátlan telefonhasználat, valamint az előírt állami normán felüli dúvadjel térítés. Csak egy mondatban a normán felüli dúvadjelről, mert nagyon rövid az idő: mi már 15 évvel ezelőtt 75 db lőszert adtunk egy róka, ma 20-at a borz  után, a kutya után - bár nem kötelező -, de ma is fizetünk 25 db-ot, a macska után pedig 10 db-ot. A hivatásos vadászok legfontosabb feladata a vadállomány védelme a károsító szárnyas és szőrmés ragadozóktól. A kártevőket kizárólag puskával apasztani csak nagyon korlátolt és nem eredményes munka. Mivel volt a csapdázásra a vadőrök részéről fogadókészség, a Vt. megteremtette ennek a feltételeit. Jelenleg hét féle csapdatípusból 60 (hatvan) db-ot üzemeltetünk, amely a dúvadteríték kb. felét adja.

Fontosnak tartom megjegyezni,hogy ezek között a csapdák között még nincsen patkányfogó csapda! (hálós,hattyúnyak,köbös,taposólemezes, Larsen, testszorítós,nagy ládacsapda stb.)  Nyugodt szívvel kijelenthetem azt, hogy amelyik vadászterületen nem csapdázik a hivatásos vadász ott ne is várjanak jelentős mennyiségű apróvadat!

Nem akarom vég nélküli grafikonokkal, számokkal terhelni a figyelmet, ezért csak néhány fontos dúvadirtási adatot említek az elmúlt 20 évből. 1997-2006.között 778 rókát ejtettünk el, míg 2007-2016.között 455 db-ot, azaz a rókateríték majdnem a felére esett vissza.

Kóbor macskából 1997-2006.között 1.450 db volt a teríték, amely az elmúlt tíz évben 637-re - durván a 45 %-ra  csökkent.

Egész komolyan mondom, hogy kemény munkába került a vadászterületen egész évben életvitelszerűen élő, szaporodó és természetesen vadászó „házimacskák” számának az elfogadható szintre történő redukálása. Azt nem mondom, hogy kiirtottuk volna őket, de a számuk érezhetően kevesebb, mint volt a kezdetekben.

Ugyancsak számottevően csökkent a kóbor kutyák száma is. Az első 10 évben 409 db-ot lőttünk, míg a második dekádban már csak 212 db-ot.

Az őzgidát megfogó kutyákról valamint a süldőnyulat fojtogató macskáról a sokkoló képeket az egyik WEB kameránk ill.a vadászmesterünk készítette és érdemes néhány percben ezt a témát jobban körbejárnunk! „ 1990.óta felnőtt, szavazópolgár lett az un.  = BAMBI-GENERÁCIÓ = amelynek jellemzője a természeti ismeretek alapvető hiánya, minimális a realitásérzéke, aránylag könnyen manipulálható,  roppant nagy az önérzete és az igényszintje! Ráadásul a szenzációéhes média egy-egy hamis hírt felturbóz, félremagyaráz, melynek hatására adott esetben tízezrek horkannak fel, döntő befolyást gyakorolva a döntéshozókra :  nos! Ennek hatása, „végterméke” az a bárgyú törvény, amit a kóbor kutyák, macskák vadászatának szabályozásában, végeredményben naponta kénytelenek vagyunk megtapasztalni!”  -   Ezeket a gondolatokat egy közeli  vadászbarátom osztotta meg velem, s mivel teljes mértékben helytálló az érvelése azt hiszem nem volt hiba ezt, itt - most elmondanom… Ugyanakkor azt is muszáj elmondanom, hogy ezeket a fotókat, rövid magyarázattal ellátva a készítésük után nem sokkal elküldtem közlésre az egyik nagy vadászlapnak. Gondoltam jók a képek, a téma is aktuális, végre nem is mi vadászok csináltunk valami rosszat - ugyan mi lenne a megjelenésnek az akadálya? Nem fogják elhinni, hogy milyen választ kaptam!

Azért nem közölhetik, mert nem illik bele a mostani irányzatba! Mostanság csak szelíd kis cicusokat, kutyusokat lehet a lapokban megjelentetni - az ilyen képeket, cikkeket - sajnos - nem! Hát én erre azt mondom, hogy próbálták volna ezt így Fekete Istvánnak, Nemeskéri Kiss Gézának, Kittenberger Kálmánnak vagy Gróf Károlyi Lajosnak elmondani… Nem sírni-ríni kell a csökkenő apróvadállomány miatt, hanem határozottan és keményen fellépni ennek a vadállománynak a megmentése érdekében, hiszen már a falig hátráltunk! NINCSEN TOVÁBB! 

EZ A MOSTANI IRÁNYZAT-  ROSSZ IRÁNYZAT! 

A  ”természetvédelem” ténykedése mellett sem mehetünk el szó nélkül. Manapság amikor minden, de minden forintosítható, ára és értéke van, akkor hogyan lehetséges az, hogy a védett és a vadászható apróvadállomány gyászos lecsökkenése, természeti értékének milliárdos elvesztése senkinek sem szúr szemet? Ellenben számolatlanul ömlik a pénz kézzelfogható eredményt soha nem hozó, kifinomult, állítólagos „un.”természetvédelmi akciókra: parlagi sas, nagyragadozók, barna rétihéja stb.stb. védő/óvó/ monitoringozó/kihelyező programokra? A barna rétihéja az apróvadállomány szempontjából - szerintem - legveszélyesebb ragadozómadár, amelynek  kártételére két saját készítésű fotóval próbálom meg - egyebek mellett -  a figyelmet ráirányítani.

 2017-et írunk jelenleg, a világ és az emberi környezet messze nem olyan, mint 100 évvel ezelőtt! Nyilvánvaló, hogy azzal, ha számolatlanul szaporítunk egy adott ragadozó madár/vagy emlősfajt - csak azért, mert eddig kevés volt vagy hiányzott a faunából - a 100 évvel ezelőtti állapotokat nem fogjuk tudni visszaállítani. Sőt! Az így túlszaporított faj esetleg az eddig ott élő védett vagy vadászható vadfajokat,- mint potenciális zsákmányállatokat - fogja számottevően megritkítani! Erre a legjobb példa a Jászság, amely nem is olyan régen még az ország egyik legjobb nyulas régiója volt. A parlagi sas elképzelés nélküli,átgondolatlan felszaporítása miatt ez a nyúlállomány azóta eltűnt! Kérdezem: melyik a nagyobb kár az Államnak? Arra a nagyon fontos kérdésre még soha nem kaptam választ egy természetvédelemmel komolyan foglakozó szakembertől sem, hogy egy védett vadfajból mennyire (hány párra, darabra?) van szüksége a megyének, régiónak esetleg az országnak? Ideje lenne ezt a kérdést tisztázni először! Ezután következni kell a védett vadfajokra kiterjedő szakszerű, pontos állományfelmérésnek. Nem hagyható ki az objektív, szakszerű és megfelelő számú táplálékvizsgálat elvégzése sem! Amikor pedig már az itt felsorolt információk a rendelkezésünkre állnak, akkor kell megszabni a további teendőket - abban biztosak lehetünk, hogy ezek a további teendők nem fognak a jelenlegi „iránnyal” megegyezni!

Három fontos dolgot említenék még nagyon röviden: törekedni kell arra - és az előírások is erre köteleznek -, hogy a vadászat során meglőtt vadat a lehető legrövidebb időn belül terítékre hozzuk! Az apróvad vadászatok elmaradhatatlan „résztvevője” a jól felkészített, bevadászott vadászkutya, amely nélkül az eredmény sokszor akár 50 %-al is kevesebb lehet. Mi úgy gondoltuk, hogy minden egyes elveszett vadfácán kakasért, nyúlért kár! Ahhoz, hogy a veszteség a legkevesebb legyen a bevadászott, munkavizsgázott kutyák számát kell a legmagasabbra emelni!  Ezért minden Vadásztársunk kutyavásárlását 50 ezer Ft-al támogatja a Vt, ennek eredményeképpen gyakorlatilag majdnem minden vadászunk tart már vizsgázott vizslát.

Mindenkinek csak ajánlani tudom a legújabb kori technikát, a vadászterületre kihelyezett WEB kamerákat! Ha valami, akkor ezek a kamerák igazán alkalmasak arra, hogy mindenki számára vaskos meglepetéseket okozzanak! Egyelőre kettő db-ot vásároltunk és az itatógödröknél rotációs alapon cserélgetjük. Néhány éjszakai lámpás dúvadirtás sikertelensége alapján sokan azt gondolták nálunk, hogy - az állandó zaklatás hatására - szinte már nem is él, vándorbotot fogott minden kártevő. Aztán nagyot néztünk, amikor emailben megérkezett néhány kamera által készített kép! Róka, borz, kutya, macskák, nyest, görény, dolmányos varjú, szarka mind-mind rendszeres vendég volt az itatógödröknél, a barna rétihéják napi többszöri fürdőzéséről nem is beszélve!  A legnagyobb meglepetést egy gímünő okozta,”aki” egyik erdőcskénket választotta ideiglenes tanyájául. Nagyon sok információt kaptunk az adott itató körüli bakok trófeájáról, arról, hogy a nyúl - igenis - rendszeresen iszik, vagy arról is, hogy egy-egy itatóhoz mennyi ragadozó jár és érdemes-e oda csapdát kihelyezni. 

 

Ahol ennyi nyúl van, ott biztosan van vadkár is! - erről a kérdésről sem szabad elfeledkezni. Természetesen ennyi nyúlnál és ennyi napraforgónál, dinnyénél, gyümölcsösnél fokozott az esélye a vadkárnak. Mi ezt a kérdést is megpróbáltuk a hagyományostól eltérő módon kezelni. A Vtv-ben az áll, hogy a földhasználó köteles a vadkárok ellen védekezni. Mi erre a tényre már február elején, minden lehetséges módon (Önkormányzati hirdetőtábla, faluújságok, tértivevényes levél, az érintettek összehívása stb.) felhívjuk a gazdálkodók figyelmét és felajánlunk mindenki részére egy közös védekezési formát! Nevezetesen kb.60 db villanypásztor jeladót, több ezer felgombázott karót, villanypásztor drótot a Vadásztársaság kölcsön ad a földhasználóknak, akiknek az a dolguk, hogy ezt a technikát kitelepítsék és üzemeltessék! Ezen kívül- amennyiben a telepítés és az üzemeltetés is szakszerűen zajlik - akkor napraforgó esetében 1000.-Ft/ha míg dinnye esetében 5000.-Ft/ha kerítésépítési támogatást is adunk. Ez a pénz abban az esetben nem jár, ha a napraforgóban vagy egyéb növényekben a villanypásztor telepítés vagy működtetés hiányossága miatt - végszükség esetén - agyon kell lőnünk néhány kártevő nyulat. Jelentem a védekezési rendszer működik, mindenki tudja a dolgát: a vadőreink nem kerítést építenek naphosszat, hanem a sorban álló gazdáknak osszák ki a technikát és a végén ezt vételezik vissza - meg természetesen az egyéb hivatásos vadászi feladataikat végzik - hiszen az a munkájuk! 

Összegzésül a végére maradt az, hogy mi lett nálunk a 4277 ha-on, az eddig felsorolt élőhely fejlesztés, vadgazdálkodási „módszerváltás” eredménye: 1997-ben 273 db nyulat és 872 db fácánt sikerült hasznosítanunk a területről úgy, hogy 2400 db-os fácánkihelyezés történt. Egy évre rá új hivatásos vadászokkal, új koncepcióval vágtunk neki a munkának. A második év végére (2000-re ) a nyúlterítéket sikerült megduplázni, túlléptük az 500 db-ot, 2002-re  a 700 db-ot, míg az elmúlt három évben ( a tulajdonképpeni intenzív csapdázás hatására!) a nyúlhasznosítás meghaladta az évi 900 db-ot, amelyből  650-750 db közötti az élőnyúl értékesítés.  A  vadfácán terítéke átlagos évben 400-500 db közötti szinten állandósult. Megjegyzem, hogy a vadfácán szaporulata teljes mértékben időjárásfüggő: ha kedvező az időjárás a költési időszakban és a csibenevelés első négy hetében, akkor az ezer db-os idényenkénti vadkakas teríték teljes mértékben reális és elérhető ezen a kicsi területen! A kiemelkedő években 100 db felett lőttünk vadásznaponként vadfácánt, úgy, hogy a napi terítékrekord 24 puskával 165 db volt!  Természetesen az élőhely átalakítása az őzállományra is csodálatosan hatással volt. Ezek a kis erdőfoltok a környező mezőgazdasági területekkel, a kis lucernásainkkal, a rendszeres téli tápetetéssel mennyiségi és minőségi változást hoztak a hasznosításban! Az állomány és ezzel a vadászati teríték is a duplájára (30-35 db bak, 50-55 db sutavad) nőtt, minden évben 2- 4 db 500 g feletti,kapitális baknak  örülünk, és abból sincsen semmi probléma, ha egy-egy  tagi bak trófeája  400 g -nál súlyosabb lesz!

Minden érdeklődőt csak biztatni tudok: javítsa az élőhelyet, fejlesszen, próbálkozzon, mert kitartó munkával, szorgalommal nagyon rövid időn belül meglepő állománynövekedést és vadászati eredményeket fog elérni: a vadállomány a befektetett munkát kamatostól fogja visszafizetni! 

Még nincs hozzászólás.
 
Ajánlatunk

Jágerblogger

 Az aranysakál

Beszélgetések a vadászetikáról.

 

Diana Vadász-felnőttképző Alapítványi Szakképző Iskola és Kollégium

 

 
MENÜ
 
Fő partnereink
 
Rovataink








 
Véleményünk
Lezárt szavazások
 
Árnyoldalak

Belépés

 
Szavazás

 Eddigi szavazások
eredménye

 
Társalgás


 

Feliratkozás
Hírlevélre

 
Partnereink


Vadászati linkgyűjtemény

 

Agricola Zalakaros információs lapja

Vadászó Földtulajdonosok Zalai Egyesülete

Hídvégi Béla honlapja

ForestPress erdészeti hírügynökség