Vadászati Információs Portál
Vadászati Információs Portál
TÁMOGATÓINK

NATURHUN

 

 

 
>
 
Ma ilyen a hold


Hold fázis
 

 
Vadászkultúra

Itt elérhető az oldal kulturális melléklete:

 
Felhasználóknak
 
Vélemények
 
Információk
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Statisztika

Google PageRank

STATISZTIKÁK

 
C.I.C.
 
 
 
 
 
Saját e-mail
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
SZAKMAI CIKKEK
SZAKMAI CIKKEK : A területes és a bérkilövő vadásztársaságok lehetséges együttműködése a vadkár elhárításban.

A területes és a bérkilövő vadásztársaságok lehetséges együttműködése a vadkár elhárításban.

Mészáros Miklós  2013.07.24. 05:28

 Két éve már írtam egy cikket a NIMRÓD-ban, szóvá tettem, hogy valami nincs rendben a vadászatra jogosultak és a bérkilövők kapcsolatában. Most ismét szót kérek, ezúttal ezen a fórumon, ugyanabban a témában. Nem a saját magam, még csak nem is a Budapesti Nimród Bérkilövő Vadásztársaság tagjai érdekében szólok, hanem az elismerten nagy múltú magyar vadászkultúra, az egész vadász társadalom érdekében.  

 

Az utóbbi időben a médiában több híradás szólt arról, hogy hatalmas károkat okoznak a vaddisznók különböző helyszíneken és a helyi vadászatra jogosultak nem bírnak velük.

Vágjunk a közepébe! A területes vadásztársaságok legtöbbje viszonylag kevés taggal, viszonylag nagy területen gazdálkodik és ha a területe jelentős mezőgazdaságilag művelt területet is tartalmaz, akkor kezdődnek a gondok. Egyrészt a gazdák nem igen kérdezik meg vadászatra jogosultat, hogy melyik területre mit vessenek, másrészt a kevés tag jelentős része munkaviszonyban áll, tehát nem, vagy csak ritkán tud egész éjszakás kiülést teljesíteni. Azt pedig minden tapasztalt vadász tudja, hogy a vaddisznó eléggé ravasz állat, mert megvárja, amíg a vadász éjfél körül hazaindul és utána megy táplálkozni a művelt területre. Vagyis a vadkár elhárítás ELMARAD! A gazdák és a vadászatra jogosultak  jó esetben összefognak és villanypásztort építenek, szagosító anyagokat helyeznek ki,  karbid , vagy gáz ágyukat üzemeltetnek, de a legtöbb esetben alig, vagy egyáltalán nem csökken a vadkár mértéke. Mit lehet tenni?

  1. Csökkenteni kellene a vadállományt, Ez valószínűleg azért nem szimpatikus a vadászatra jogosultaknak, mert úgy vélik, hogy a nagyobb állomány nagyobb bevételt hoz… ( Azt most ne elemezzük, hogy sok szakember figyelmeztet a túlszaporodott állomány lehetséges és egyre fenyegetőbb állategészségügyi gondjaira.)
  2. További erőfeszítéseket tenni ( jelentős anyagi kiadásokat vállalva) és minden lehetséges technikai eszközt bevetni a vadak távoltartása érdekében, nem tudva, hogy mi lesz a hozadéka a befektetésnek.
  3. Újra gondolni a területtel nem rendelkező, de jelentős számú bérkilövő vadásztársaság hatékonyabb bevonását a vadkár elhárításba. 
   Ez utóbbihoz ajánlanék megoldási lehetőséget, mégpedig egy több éve működő és (nem csak szerintem) bevált módszert. Hozzáteszem, hogy csak egymás kölcsönös tisztelete, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös korrektség alapján működik. 
 Bérkilövő vadásztársaságunk több éve köt együttműködési megállapodásokat területes vadásztársaságokkal vadkár elhárításban történő közreműködésre.
  Két megoldás lehetséges. Az egyik az, hogy a fogadó társaság szól, ha szükség van ránk és megyünk több fővel egy, vagy két egész éjszakára. A másik, hogy a különösen vadkáros idő-szakokban ( kukorica vetés, gabona kásásodás, kukorica tejesedés), heti két-három alkalommal kettő-négy fővel vagyunk jelen lehetőleg egész éjszakás kiülésekkel..( Ez a leghatékonyabb.)
   Hogyan csináljuk? Társaságunk taglétszáma 120 fő, ebből az idén 76 vadásztárs jelentkezet vadkár elhárító vadászatban történő közreműködésre. Négy csapatot szerveztünk és négy terü-letes társasággal szerződtünk arra, hogy a kritikus időszakokban heti két-három alkalommal segítünk. Mindegyik csapatot egy-egy tapasztalt és jó szervező képességű vadásztársunk vezeti, mindegyik csapat hétfőtől vasárnapig van egy-egy helyszínre beosztva és utána forgószínpad szerűen váltják egymást. A csapatvezetők a csapatukba beosztott vadásztársakat minden héten megkérdezik, hogy a következő héten mit tud vállalni, ez után készítik el a beosztást. Ez alapján értesítik a partner fogadó társaság illetékesét, hogy mikor, hány fő tud menni. A vadászat után a vadásztársak jelentenek a csapatvezetőnek a történtekről, a csapatvezetők pedig a hét végén a csapat teljesítményéről az elnöknek.
 A fentieken kívül további nyolc társasággal kötöttünk együttműködési megállapodást vadkár
elhárításban történő közreműködésre, de ezen helyeken nem vagyunk „ állandóan” jelen, hanem vagy a fogadó társaság kéri alkalmanként, hogy segítsünk, mert szükség van ránk, vagy
mi ( a vadászaink igénye alapján ) kérdezzük meg, hogy van-e szükség, illetve lehetőség két-három fő fél, vagy egész éjszakás kiüléssel vadkár elhárításban történő közreműködésére.
  Nem állítom, hogy ennél jobb megoldás nincs, de nálunk ez már több éve működik kisebb-nagyobb zökkenőkkel. Csak az utóbbi években jelent némi gondot a nagyobb távolságra lévő területekre történő utazás, részben az üzemanyag árak, részben a munkaviszonyban állok nehe-zebb szabadsághoz jutása miatt. A 200 km. feletti távolságban kínálkozó együttműködési lehe-tőséget csak alapos meggondolás után szoktuk vállalni, mert az utazási költségeken túl gondot okoz az egész éjszakás kiülés után a lakhelyre visszaérni és esetleg a munkahelyre időben beér-ni. Ezeket a gondokat  úgy próbáljuk  áthidalni, hogy egyrészt három-négy fő utazik egy gépko-csiban és ezzel csökken az útiköltség,  másrészt a hét közbeni kiüléseket a nyugdíjasok, illetve a kötetlen munkaviszonnyal rendelkezők vállalják, a pénteki és szombati kiüléseket pedig a szi-gorú munkarendben dolgozók.
  Meg kell említenem azt is, hogy a korrekt és kölcsönösen előnyös együttműködésbe a mi fel-fogásunk szerint az is bele tartozik, hogy ha a fogadó társaság igényli akkor szívesen segítünk les építésben ( jó szerszámaink is vannak és értünk is hozzá), cserkelő út tisztításban, villany-pásztor építésben, természetesen térítés mentesen. Az sem elhanyagolható, hogy az egész éj-szakás kiülések alatt mindent látunk és hallunk, ami a területen történik és jelezzük is a fogadó társaságnak a tapasztalatainkat.
  A jól szervezett és fegyelmezetten végrehajtott vadkár elhárító vadászatok hozadéka az, hogy minden évben több területes társaság keres meg bennünket, vadkár elhárításban történő együtt-működést kérve. Társaságunk vezetése arra törekszik, hogy a február végén aktuális beszámoló közgyűlésre már jelenteni tudja a tagságnak, hogy arra az évre milyen együttműködési lehető-ségek vannak és tagjaink ezen lehetőségek ismeretében a közgyűlésen jelentkezhetnek a vadkár elhárításban történő közreműködésre, megjelölve azt is, hogy mely helyszíneken kívánnak
(tudnak) részt venni. Ezen jelentkezéseket alapul véve állítjuk össze a négy csapatot és készít-jük el a vezénylést.   
   Természetesen mi is azért járunk vadászni, mert szeretjük a természetet, az erdőt, benne a va-dat, de a természet szeretetén, a tökéletes kikapcsolódáson, a szívesen végzett társadalmi mun-kán túl a vadász sikerélményéhez hozzá tartozik a teríték is. Szerencsére társaságunk tagjainak is van részük sikerélményben, ugyanis évente 130-150 nagyvad a teríték, aminek túlnyomó többségét vadkár elhárítás során hozzuk terítékre.
    Végezetül egy kényes kérdés. Miért gondolják némely területes társaság tagjai, hogy „ ide jönnek a bérkilövők és lelövöldözik a nagy kanokat, meg a malacos kocákat…” Tisztelt terü-letes Kollégák!  Önök hogyan tudják megkülönböztetni a 120 cm.-es gabonában, pláne a kuko-ricában, hogy mekkora az a kan, illetve koca? Aki ült már kukorica tábla mellett éjszaka és hallotta az abban törve-zúzva lakmározó kondát, az érti, hogy mit kérdezek! A pufogtatásra jó (bár alacsony hatásfokú) a karbid ágyú. A vadkárt jelentősen csökkenteni csak az időben megszervezett és következetes vadkár elhárító vadászatokkal lehet, aminek a lelke az egész éjszakás kiülés, a benne résztvevők alapos felkészítése a területből és a  jól szervezett együttműködése.  
 Azt javaslom, hogy amelyik társaság valamilyen oknál fogva kíméli a „nagy” kanokat, az „te-gye érdekelté” a bérkilövőket, hogy elsősorban a malacokat és a süldőket lőjék. Erre a legjobb példa , hogy az egyik fogadó társaságnál a 18 cm. feletti kan elejtése esetén 50.000 Ft fizeten-dő, de ha a bérkilövő a szezonban lő egy süldőt (vagy malacot, esetleg kocát) is akkor 15.000 Ft.-al, ha kettőt, akkor 30.000 Ft.-al kevesebbet fizet, ha hármat, akkor nem kell fizetnie. A 20 kg. alatti malacot pedig az elejtője térítés mentesen elviheti.
     Meggyőződésem, hogy a kölcsönös előnyök alapján megkötött korrekt együttműködés, a folyamatos jelenlét eredményes vadkár elhárítást ( vagy legalább jelentős vadkár csökkentést ) eredményez.
Azt sem hallgatom el, hogy minden évben van 8-10 belépő tagunk, általában kezdő vadász. Vadász múltja és tapasztalata igen kevés, de a tanuló vezetők által vezetett gépkocsikra kiírt szavakat idézve „ Ön is így kezdte”… Nem vadásznak születtek, viszont igyekszünk felkarolni és segíteni kezdő vadásztársainkat, hogy mielőbb megszerezzék a kellő gyakorlati tapasztalatot.
Kezdetben egy lesre történő kiülés, közös cserkelés (ahol ez lehetséges), a tapasztalatok folya-matos megbeszélése, stb. Ennek ellenére mi is szoktunk hibázni, előfordulnak sebzések is… Azt vesse ránk az első követ, aki makulátlan! Természetesen minden tettünkért vállaljuk a felelősséget, mert kölcsönös korrektségre törekszünk.
      Mindnyájunknak sikeres együttműködést, eredményes vadgazdálkodást kívánok!
 
Mészáros Miklós elnök
Budapesti Nimród Bérkilövő VT.

Még nincs hozzászólás.
 
Ajánlatunk

Jágerblogger

 Az aranysakál

Beszélgetések a vadászetikáról.

 

Diana Vadász-felnőttképző Alapítványi Szakképző Iskola és Kollégium

 

 
MENÜ
 
Fő partnereink
 
Rovataink








 
Véleményünk
Lezárt szavazások
 
Árnyoldalak

Belépés

 
Szavazás

 Eddigi szavazások
eredménye

 
Társalgás


 

Feliratkozás
Hírlevélre

 
Partnereink


Vadászati linkgyűjtemény

 

Agricola Zalakaros információs lapja

Vadászó Földtulajdonosok Zalai Egyesülete

Hídvégi Béla honlapja

ForestPress erdészeti hírügynökség