Vadászati Információs Portál
Vadászati Információs Portál
TÁMOGATÓINK

NATURHUN

 

 

 
>
 
Ma ilyen a hold


Hold fázis
 

 
Vadászkultúra

Itt elérhető az oldal kulturális melléklete:

 
Felhasználóknak
 
Vélemények
 
Információk
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Statisztika

Google PageRank

STATISZTIKÁK

 
C.I.C.
 
 
 
 
 
Saját e-mail
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 
SZAKMAI CIKKEK
SZAKMAI CIKKEK : Mennyi vadunk van?

Mennyi vadunk van?

  2006.10.16. 21:42

Egy régi módszer, a légi úton történő létszámbecslés felújítása, korszerűsítése

Minden vadgazdálkodónál minden vadászidény végén a VTV évente kötelező vadlétszámbecslést ír elő, ezt teljesíteni kell. A vadgazdának is alapvető érdeke, hogy tisztában legyen saját vadállománya létszámával, fajonként, és lehetőleg ivaronként is. Ez az alapja a kilövési tervek elkészítésének, és ez alapján engedélyezi, esetleg módosítja a hatóság a benyújtott terveket.

A vad viszont a takarás, a fedett terep miatt nehezen látható, lehetetlen minden vadat megszámolni, ezért alakultak ki különböző vadlétszámbecslési eljárások. Valahogyan számba kell venni azt a vadat is, amit területbejáráson, vadászat közben nem látunk, jelenlétére legfeljebb különböző jelekből következtetünk. A földi létszámbecslési módszerek sajnos elég pontatlanok, még akkor is, ha nagy gondossággal végzik el azt.

Ezért jött elő a régi ötlet, mi lenne, ha megpróbálnánk repülőgépről lefényképezni a vadászterületet, és a fotókon összeszámolni a vadat? Magyarországon már a ’70-es, ’80-as években is végeztek légi fotózással vadlétszámbecslést. Az akkori technikával, fekete fehér negatívra készített képekkel, majd hatalmas méretre kinagyított fotókkal végezték a kiértékelést. A mai technika viszont ennél jóval többre képes. Aztán az 1990-es években ez a kérdés újra előjött, és Heltay Istvánék próbálták meg újra a légi úton történő vadlétszámbecslést. Ők nem a terület teljes lefényképezésével próbálkoztak, hanem előre kijelölt mintasávokat repültek le, és az itt látott vadmennyiségből következtettek a vadászterület vadállományának méretére.

Egy hegyvidéki nagyvadas vadászterület kezelője kért meg, hogy sportrepülő vadászbarátommal közösen dolgozzunk ki egy, a vadlétszámbecsléshez használható légifotózási eljárást, és fényképezzük le felülről a teljes vadászterületet. A munkát elvállaltuk, ezzel rengeteg munkát, megoldandó problémát felvállalva.

Mivel a szakirodalma ennek a témának elég szegényes, ezért nekünk kellett kitalálnunk, milyen fényképezőgépet használjunk, milyen magasról készítsük a fotókat, milyen sűrűn repüljük le a területet, hogyan hozzuk összhangba a repülőgép sebességét a fényképezőgép exponálásával?

Kiválasztottunk egy nagyfelbontású digitális fényképezőgépet, amelyet távirányítással is lehetett üzemeltetni. Nem volt könnyű megoldani a fényképezőgép rögzítését a repülőgép testén. Ugyanis a repülőgép testének, szárnyának helyzete repülés közben folyamatosan változik a vízszinteshez képest, hossz és keresztirányban is. A gép testének mozgását egy erősebb széllökés is bármikor befolyásolja, amit egy mereven rögzített fényképezőgép természetesen azonnal követ, és az optika tengelye ezért szinte soha nem fog függőlegesen a föld felé mutatni. Sikerült azonban egy olyan állványt készíteni a fényképezőgépnek, amelyben a kamera bármely irányban szabadon mozog. Az állvány a repülőgép szárnyán, a géptesthez egészen közel került rögzítésre, csepp keresztmetszetű áramvonalidommal ellátva. Így már a fényképezőgép a repülőgép mozgásától függetlenül, a saját tekintélyes súlya miatt állandóan függőleges objektívvel nézett a föld felé.

 



A repülőgép szárnyához rögzített fényképezőgép-tartó állvány

Meg kellett határozni azt is, milyen magasságból készüljenek a fotók ahhoz, hogy a vad is látható és faj szerint elkülöníthető legyen? Készítettem egy vadföldön néhány fotót a repüléshez használt fényképezőgéppel szarvasokról, különböző távolságokból. Arra a következtetésre jutottunk, hogy 300 m az a távolság, ahonnan a szarvas még felismerhető a képen. Ennél magasabbról tehát ezzel a fényképezőgéppel, ezzel az objektívvel nem lehet fotózni, csak alacsonyabbról. Teleobjektívet nem lehet használni, mert annak kisebb a fényereje, mint egy kisebb gyújtótávolságú objektívnek, emiatt hosszú zársebességet kellene használni, és könnyen bemozdul a kép. Figyelembe kellett venni azt is, hogy a fényképezendő terület hegyvidék, több mint 250 m szintkülönbséggel a legalacsonyabb és a legmagasabb pont között. Ez külön nehezítette a helyzetet, mivel a repülés során a pilótának a repülési magasságot állandóan helyesbítenie kellett. Ezért a fotókat a lehető legmagasabbról kell elkészíteni, mert így van esély arra, hogy a meredek hegyoldalak miatti hirtelen irányváltoztatásokat elkerüljük, és ne maradjon lefényképezetlen terület. Sík vidéken ilyen gond nincs, ott akár 50 m-es magasságban is le lehet repülni a területet, kívánság szerint.

Minél alacsonyabban száll a repülőgép, annál kisebb terület kerül egy képkockára, és annál könnyebb felfedezni a fotón a vadat. Emiatt viszont sok fotót kell készíteni. Az általunk választott magasságról készített képeken nagyjából 4 ha látható, ezért a 4000 ha-os vadászterület úgy 1000 fotóra fér rá, amelyek nagy fájlméretűek a fényképezőgép nagy felbontása miatt. Mivel itt ezres nagyságrendű kép elkészítéséről volt szó, ezért a fényképezőgép saját tárolókapacitása nem volt elég a feladat végrehajtásához. Így aztán a fotókat azonnal egy hordozható számítógép adattárolójába mentettük el. Sikerült egy olyan programot is készíteni a számítógépre, amelyik automatikusan, előre meghatározott időközönként adott parancsot a fényképezőgépnek az exponálásra. Ezzel sikerült a fényképezőgépet teljesen automatizálni, és a számítógéppel irányítani.

 



Repülés közben számítógép vezérli a fényképezőgépet

Összhangba kellett hozni egymással a Cessna sebességét, a választott repülési magasságon a fényképen látható terület valós méretét, és a fényképek közötti exponálási időtartamot. A képeket úgy kellett egymás után elkészíteni, hogy átfedés legyen közöttük minden irányból, ne maradhasson ki egy-egy sáv. Sikerült úgy összehangolni ezt a három tényezőt, hogy számításaink szerint mindössze 20 m átfedés van a képek között minden oldalról. A képekről az átfedést aztán utólag könnyen el lehet távolítani bármilyen képszerkesztő szoftverrel.

A repülési útvonal kijelöléséhez egy kézi GPS vevő segítségével a terület határának összes töréspontját rögzítettem a GPS adattárába. Ezeket az adatokat egy repülős térképszoftver segítségével sikerült ábrázolnunk. A készülő fotók várható szélességéhez igazított pontos repülési útvonalakat jelöltünk ki a számítógépen, figyelembe véve azt, hogy oldalirányból is legyen 20 m körüli átfedés a képeken. A 3. képen jól látszik a GPS segítségével felmért terület határa, az előzetesen kijelölt repülési útvonalak, és a ténylegesen megtett útvonala a repülőgépnek.

 



Repülési útvonal

A légi felvételeket nem lehet bármikor elkészíteni, több ok miatt is. Ahhoz, hogy a fotókon látsszon a vad, hó kell. Ez erdős, fedett területen még önmagában nem elég, mert novemberben hiába van hó, a fákon, elsősorban a cseren még sok a levél, emiatt nagy a takarás. Tehát december közepéig, január elejéig várni kell. Fontos, hogy tiszta, napsütéses idő legyen, hiszen a repülővel együtt mozgásban lévő fényképezőgépet nagyon rövid zársebességre kell beállítani, ehhez pedig sok fény kell. Ráadásul a vad is jobban látható felülről, ha süt a nap. Nagy szél sem lehet, mert akkor a pilóta nem tudja kellő pontossággal lerepülni az előre meghatározott útvonalat. A munka nagy pontosságot kíván, hiszen a képeknek mindössze 20 m az átfedése! Nagy hideg sem lehet, mert ledermedhet a fényképezőgép, amelyet nem sarkvidéki körülményekhez gyártottak, és a repülőgép szárnyára kicsapódó, ráfagyó pára miatt balesetveszélyessé válhat a repülés.

Gyönyörű, napos, szélcsendes, -11 Co-os időben sikerült lerepülni és végigfotózni a területet, minden gond nélkül. Sajnos a repülés előtti héten végig olvadt, ezért már csak foltokban volt hóborítás a területen. A pilóta és a navigátor kitűnő munkát végzett. A repülőgépen elhelyeztek egy adatrögzítő szerkezetet, loggert, amely másodperc pontossággal tárolja a repülőgép földrajzi helyzetét, útvonalát. A logger által tárolt adatokat számítógépen összevetve az előzetesen meghatározott repülési útvonallal kiderült, hogy a legnagyobb eltérés mindössze 10 m volt repülés közben. Tehát bőven az általunk kívánt hibahatáron belül van. Igaz, a pilóta és a navigátor is tapasztalt ralirepülő versenyző, a magyar repülőválogatott tagja. Különlegességük, hogy az előre kijelölt útvonalat előre meghatározott idő alatt, méter és másodperc pontosan tudják lerepülni. Erre nem minden pilóta képes, rengeteg gyakorlással lehet erre a szintre eljutni.

Elkészült tehát több mint ezer fotó, ki kellett őket értékelni. Ez a legnehezebb része a feladatnak. Egyesével kellett végignézni, jegyzetelni az összes képet, amit a megbízó vállalt magára. Én magam mindössze száz körüli fotót néztem végig. A kivetítőn nagyon szépen látszanak a szórón lévő szarvasok, a vacokban fekvő disznók.

 



Szarvasok 300 m magasról



Vaddisznókonda

 

Sajnos a foltokban megmaradt hó rontja a láthatóságot, és a fenyvesekbe sem látni be. Erre az akadályra viszont előre készültünk. Felszállás előtt telefonáltunk a vadászterület hivatásos vadászának, aki néhány társával együtt a repülés megkezdése előtt rossz széllel végigjárta a sűrűket. Így a bent fekvő vad a repülés idejére kiváltott a szálasokba, ahol már láthatóak voltak.

Jelenleg is folyik a téli tapasztalatok alapján a rendszer továbbfejlesztése. Olyan szoftvert készítünk, amely a repülőgép GPS-e alapján a repülési útvonalon előre meghatározott pontokon ad parancsot a fényképezőgépnek az exponálásra. Így a repülőgép sebességétől teljesen függetleníteni tudjuk a rendszert. Ez azért fontos, mert nem mindegy, hogy a repülőgép széllel szemben, vagy hátszéllel repülve halad. A pilótának ezt figyelembe véve állandóan korrigálnia kellett a repülési sebességet, ami nagyon nehéz feladat ilyen pontosságú munkánál. A fotók minőségén is javítani tudunk, profi fotós segítségét kértük a fényképezőgép és az optika kiválasztásához, és a gép beállításához.

Gondolom felmerült már minden olvasóban, mennyibe kerül egy ilyen légifotózás, ha történetesen kíváncsi a saját területének vadállományára valaki? Meglepő, de nem túl drága. Mindössze néhány százezer forintos költségről van szó, amely egy komoly nagyvadas, vagy egy jó őzállományú apróvadas területen sem kifizethetetlen összeg. Ráadásul sokkal pontosabb, a valósághoz jóval közelebb álló adatokat kapunk, mint eddig bármelyik földi becslési módszerrel. Egy 4000 ha-os területet mindössze 2 és fél óra alatt végig lehet fényképezni, ezért kicsi a valószínűsége annak, hogy egy-egy vadat többször is lefényképezünk.

Hamarosan itt van 2007. március elseje, nagyon sok vadászterület megszűnik, új határokkal, esetleg új vadászatra jogosulttal folyik majd tovább a gazdálkodás. Javaslom, aki komolyan gondolkodik, komolyan akar gazdálkodni a következő tíz évben a rábízott vaddal, az gondolkodjon el azon, hogy ilyen lehetőség is rendelkezésre áll ahhoz, hogy tisztában legyen a rábízott vadállomány számával, fajonkénti eloszlásával.

Ha valaki ennél bővebb információkat szeretne kapni erről a témáról, szívesen állok a rendelkezésére.

 

Kása Róbert

Vadgazda mérnök hallgató SZIE MKK
kasarobi@rlan.hu

Még nincs hozzászólás.
 
Ajánlatunk

Jágerblogger

 Az aranysakál

Beszélgetések a vadászetikáról.

 

Diana Vadász-felnőttképző Alapítványi Szakképző Iskola és Kollégium

 

 
MENÜ
 
Fő partnereink
 
Rovataink








 
Véleményünk
Lezárt szavazások
 
Árnyoldalak

Belépés

 
Szavazás

 Eddigi szavazások
eredménye

 
Társalgás


 

Feliratkozás
Hírlevélre

 
Partnereink


Vadászati linkgyűjtemény

 

Agricola Zalakaros információs lapja

Vadászó Földtulajdonosok Zalai Egyesülete

Hídvégi Béla honlapja

ForestPress erdészeti hírügynökség